Szöveg és kép: Borsodi Henrietta (Forrás: Magyar Kurír)
Megkezdte működését a kapuvári Páli Szent Vince Iskolaközpont. Az új katolikus gimnázium diákjai Veres András győri megyéspüspök vezetésével ünnepelték a Veni Sancte szentmisét a Szent Anna-templomban szeptember 2-án. A tanévnyitón beszédet mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
Van úgy – őrzök néhány ilyen szeptemberkezdetet emlékeim között –, hogy mikor az első iskolanap megérkezik, hirtelen rosszra fordul az időjárás. Mintha a nyarat siratná a diákokkal együtt… Vagy egyszerűen csak biztatás ez, amolyan fonák módon: „Ne szomorkodjatok, ez már az én időm, az őszé, eltakarom a napot, hogy ne is gondoljatok Balaton-partra, most itt a helyetek, az iskolában.” Épp így volt idén is, legalábbis hazánk északnyugati sarkában. Szeptember másodikára virradva erős, szűnni nem akaró viharral köszöntött be az ősz.
Szakadó esőből lépünk be a templomba, ahol először ünnepelnek Szentlelket hívó tanévnyitó szentmisét gimnazisták ezen a hétfő reggelen. „Összegyűltünk oltárodnál, kél szívünkben új remény” – hangzik el a kezdőénekben, s valóban, az oltár köré gyűlt közel négyszáz diák és tanáraik, ez a közösség, mely a már több mint negyedszázados katolikus általános iskolához csatlakozott most, új remények hordozója lehet.
A szentmisén Németh László általános püspöki helynök mellett az esperesi kerület papjai, valamint kapuvári születésű, itt felnőtt lelkipásztorok koncelebrálnak, köztük Korzenszky Richárd OSB nyugalmazott tihanyi perjel.
A „Jöjj, Szentlélek Úristen” kezdetű népéneket a szentmise főcelebránsa intonálja, nem sokkal később pedig felhangzik a pünkösdi szekvencia is, a Szent Anna-templom szkólája énekli. „Jöjj, és töltsd be híveid titkos mélyű szíveit, boldogító égi tűz! Semmi, semmi Nélküled az emberben nem lehet… osszad, osszad pazaron hét szent ajándékodat!” – Babits fordította szavak, nyolcszáz éves dallam, imádság egy megszülető katolikus iskoláért.
Az évközi 22. hét hétfőjére rendelt evangéliumi szakaszban az Úr Jézus szájából hangoznak el a szavak: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem, és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Milyen illő ez itt, éppen ma, ebben az iskolában, melynek falaira hetven év után újra kereszt kerül.
Veres András püspök a prédikációban a diákokhoz szól. Szeretné elmondani nekik is azt, amit tanáraiknak és szüleiknek már volt alkalma elmondani. Azt, hogy a keresztény nevelés célja, hogy minden diák igazi bölcsességre tegyen szert – túl az iskolában megszerezhető ismereteken és tudáson. Arról is beszél, arra hívja fel a fiatalok figyelmét, hogy a hit és a tudomány között nincs ellentmondás, nem egymást kizáró valóságok ezek, sőt, aki a természettudományok művelésében messzire jut, az biztosan belátja, hogy a teremtő Isten létezik.
A katekizmusból a „Miért vagyunk a világon?” kérdésre adott választ idézi a győri főpásztor. Azért vagyunk a világon, hogy keressük, megismerjük és szeressük Istent; ehhez hozzáteszi: és azért, hogy segítsük egymást Isten keresésében, megismerésében és megszeretésében. Ez lehet egy új katolikus iskola diákjainak és tanárainak nagy, közös feladata.
Szentbeszédében ezt követően Romano Guardini egy mondását idézi a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke: „Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét.” Mindnyájan kaptunk egy szót, mondja a diákoknak a püspök, ennek megértése, kibontása a feladatunk, ez a hivatásunk, a küldetésünk. „Ebben akar a katolikus iskola a segítségetekre lenni. Ehhez adjon sok új meglátást, sok új felismerést az új tanév” – kívánja végül Veres András. A Miatyánk előtt pedig azzal a kéréssel fordul majd a diákokhoz, hogy amikor valószínűleg először imádkozzák el együtt az Úr imádságát, tegyék ezt annak tudatában, hogy felelősek egymásért.
Ezt a kérést erősíti, erre is válaszol a szentmisét követő tanévnyitó műsor elején elhangzó Szeretethimnusz (1Kor 13,1–13).
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntőszavaiban azt hangsúlyozza, hogy az egyházi iskola Jézus Krisztus evangéliumának értékeit őrzi, a tízparancsolat szerint nevel. Ez az a sajátos minőség, aminek biztosítására semmilyen más fenntartó nem képes, sem az állam, sem önkormányzat, sem alapítvány. A miniszterelnök-helyettes ismerteti, hogy hazánkban ma már több mint ezer egyházi fenntartású közoktatási intézmény működik, és 2010 óta megduplázódott (220 ezerre nőtt) az egyházi iskolába járó tanulók száma. „A társadalom gazdagodik az egyházi iskolák által, a legjobb befektetés az egyházi iskola” – fogalmaz Semjén Zsolt.
Biró Péter, a Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda igazgatója beszédét a hála és köszönet szavaival kezdi mindazok felé, akik segítsége, támogatása, munkája hozzájárult ahhoz, hogy létrejöhessen Kapuváron a katolikus gimnázium. Felidézi az elmúlt másfél év történéseit, melyek következtében valósággá válhatott ez az álom. Majd a még régebbi múltba tekintve utal a katolikus oktatás több mint háromszáz éves kapuvári múltjára. A jelen pillanatról szólva úgy fogalmaz: „Ez nem a gimnázium önálló létének megszűnése, hanem beteljesedése.”
A diákokat Szent II. János Pál pápa szavaival biztatja bátorságra: „Ne féljetek a fiatalságotoktól és attól a mélyről jövő kívánságotoktól, hogy kipróbáljátok a boldogságot, az igazságot, a szépséget és a sokáig tartó szeretetet! Néha úgy érezzük, hogy a társadalom fél a fiatalok ezen hatalmas kívánságaitól, jóllehet ti magatok nem féltek. Ne féljetek! Amikor rátok nézek, kedves fiatalok, nagy hálát és reményt érzek. A jövő hosszú ideig, a következő században a ti kezetekben van. A béke jövője a ti szívetekben van. Olyannak kell lennetek, akik mélyen bíznak az emberben és akik mélyen bíznak az emberi hivatás nagyságában.”
Az intézményvezető türelmet, megértést kér mindenkitől. Hangsúlyozza, ahhoz, hogy ez a most megszületett, nyolcszáz gyermeket és fiatalt nevelő-oktató intézmény értékrendjében, lelkiségében-szellemiségében egységessé, egy nagy közösségé válhasson, sok időre, munkára és áldozatvállalásra lesz szükség. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – idézi végül a Szent Pál-i kérdést Biró Péter, majd megnyitja a 2019/2020-as tanévet.
Az ünnepség az új katolikus iskolaközpont zászlaja és a gimnázium tantermeinek falára kerülő keresztek megáldásával folytatódik a templomban, majd az épület megáldásával zárul a gimnáziumban. A befejezésként, s mintegy hálaadásként is megszólaló népdalban fohász hangzik az iskoláért: „rajta ott lobogjon üdvösség zászlója”. Ebben a pontosan érkezett őszben, a Szentlelket segítségül hívó szép liturgia végén az evangéliumi mondatokra gondolok: „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” A Lélek lobogtatja azt a zászlót is.